Glória
Bekötözött csöndjével az este
Bogár ütődik ablakomnak
Papírom fölött glória -
A lámpafény sárgára fonnyad
Zümmög az utca zaja lenn
Fönn csak az örök idő perceg
Ha megérint a kaszaél
Időt kérek csak nem kegyelmet
Lenne még dolgom lányomat
Kötözi hozzám konok inda
Karó nélkül tiporja szél
S homok hullik az álmainkra
Míg neki nincs más menedék
Addig koldulok kis türelmet
Magát alázni kénytelen
Akibe fogódzik a gyermek
Most csönd van nem hazudhatok
A toll a toll fekete méreg
De köszönöm a kenyeret
Üresen konduló igéknek
Kalapálom az agyvelőm
Holnap is rámköszön a kényszer
Nem lehet fáradt a szívem
Egy dobbanással megelégszem
Köszönök az alvó világnak
Aki szeretett mindazoknak
Felágaskodnak szívemen
Az éjszakában a halottak
