Garázda idő
Amit az isten megadott
Apránként mind visszaveszi
Gyöngül az ember haja fogy
Lucskosodnak a szemei
Meszesednek a csigolyák
A gerinc görbére kopik
És adja veszi a világ
Emberre tapadt tárgyait
Hiába kérem a havat
Hajamról sose röppen el
Csak a mulandóság szabad
Az élőnek sietni kell
Megálltam embert játszani
De jött a garázda idő
Homlokon dobott valaki
És felvérzett a gyáva kő
Nem lehetsz mindig keserű
Felismert törvények között
A kenyér beléndek-ízű
Az éhség ellenben örök
Kinn ül az álom a napon
Szénává szikkad - szirma száll
Kútvízbe mártom kalapom
Ráröppen inni egy madár
