Furcsa világ
Gyerekszemmel
Még bent lakom a pocakban,
Már vizsgálnak, mérnek,
Számolgatják az átlagba,
Talán beleférek.
Születésem kész fájdalom,
Pedig nagyon várjuk,
Hogy anyával és apával,
Egymást végre lássuk.
Megszabják hogy fejemet,
Mikor kell emelnem,
Hány órát kell aludnom,
Vagy mennyit kell ennem.
mikor üljek, másszak, álljak,
Mikor szokjak bilire,
Ha valami lassabban megy,
Anyának fő a feje.
Aztán eljön az ovi is,
Amitől én sírok,
Négy évesen kőkeményen,
Már teszteket írok.
Baj ha nem rajzolok szépen,
Ha nem jó a betű-szám,
Minek menjek iskolába,
Ha ennyi mindent raknak rám?
Iskolába már úgy megyek,
Kiszámolják, milyen leszek,
Ha anya apa nem segít,
nyöghetem a napjait.
Hosszú órák feleletek,
Százalékok, érdemjegyek,
Néha néha úgy érzem már,
Közöttük én rég elveszek.
Hazamegyek dögfáradtan,
Anya apa kiabál,
"Rakjál rendet, tanulj végre,
És azután aludjál."
Hogyha rosszak a jegyeim,
Bulizni se mehetek,
Hány évig kell még úgy élnem,
Hogy mindig megfelelek????...
