Földig hajlok
Jöjjön be morzsányi mosolyra,
Aki az ajtómon kopogtat
Arcának megalázkodom.
Ki keresztjén függ a magánynak
Akárkit társául fogad.
Eligazítja a kaszás
Minden le nem rótt tartozásunk.
Ha még tudok köszönni egyszer,
Földig hajlok az érdemesnek
S kitakarom megint a szívem.
Jaj, látók, irgalmazzatok!
