Fény és sötét
Gyermekként még szivárványos,
Volt az én világom,
Szőttem tarka , szép álmokat
Színes lepkeszárnyon.
Láttam kéklő cifra felhőt,
Naplementét, csillagot,
Ám a sorsom egy rút csellel,
Tőlem mindent elrabolt.
Mára sötét lepel fedi,
A sok régi tájat,
Csak a hangok ösvénye az,
Amin lelkem járhat!
Gyermekeim kacagása,
Szegélyezi utamat,
Szavaikból, meséikből
Építünk ma várakat.
Mikor hajam dér csípi majd,
Idő eszi arcom,
Készülhet az útra szívem,
Nincs mi ittmarasszon!
Ha hiányzom,verseimből
Idézz meg majd engem,
Így,a sok szép,tarka emlék
Megmarad szívedben.
