Esős napok
Az égre felhő borul,
Mögötte a Nap búsul.
A szívem elszorul,
Mert esik az eső.
Az égi csillag magányos,
Az én lelkem bánatos,
A nyelvem panaszos,
Mert esik az eső.
Mert csak arra gondolok,
Hogy egy napot ellopok,
Hogy egy percet lecsalok,
Mert esik az eső.
S ki tudja, mennyi az élet
S ki tudja, mennyit érhet,
Talán csak egy másodpercet,
Mert esik az eső.
Ha már felhős az ég, essen!
Ha már borús a kép, vesszen!
Ha mennie kell, hát menyjen!
Mert esik az eső!
(Sükösd, 96. 07. 26. péntek)
