Engedjetek el!
Mikor megszült drága, jó Anyám,
Nem tudhattuk, milyen élet vár rám.
Anyám már régen elengedte a kezemet.
Barátaim, ti is engedjetek el engemet!
Van meleg otthonom, drága feleségem,
Két felnőtt gyermekem, kiket én szeretek.
Kérlek benneteket, eresszetek el,
Mert sokat szenvedek.
Régi barátaim, itt hagytatok engem:
Hordozzam én tovább az életet, a terhet.
Miért engedtétek el a kezemet,
Jöjjetek el értem, s vigyetek engemet.
Mai barátaim, ti is vagytok sokan;
Szeretetetekkel élhetnék boldogan,
De én a kínoknak kínjával szenvedek,
Ezért könyörgöm, engedjetek el engemet!
