Emlékszem én...
Mirci cica emlékére
...Ellobbant életem lángja,
Még látjuk egymást, esküszöm
Legyetek jók nélkülem is,
Őlordsága... Elköszön!
Lestelek már egy ideje,
Szőröszívű gazduram,
Tudtam, mindegy honnan jövök
Az otthonom nálad van.
Hallottam ám szavaidat,
Ott a kertajtóban,
Hogy oldalba billentenél ,
Ha eltalálnád, hol van.??
Villámgyorsan besurrantam,
Csak kajára vágytam,
Nem voltunk még barátok,
De enni hozzád jártam.
Majd amikor eljött az ősz,
Te eltűntél hirtelen,
Talán eszedbe sem jutott,
Mi lesz mostan énvelem?
Párszor még a házikónkhoz,
Vissza visszajártam,
Aztán újra kóborlóvá,
Tépázottá váltam.
Együtt jöttél a tavasszal,
Haverkodtál volna,
De én rútul ellenkeztem,
Fújva és karmolva.
Mikor Anna megérkezett,
Beadtam a derekam,
Hiszen, ha egy hölgy kényeztet
Miért ne hagynám magam?
A házba még csak enni jártam,
Az udvar volt az otthonom,
Cickány, vakond, madár, tuja
Tőlem rettegett, tudom!
Aztán lassan tagja lettem,
A szép nagy családnak,
Komplett étkészletet kaptam,
Randát, mint a bánat.
De a kaja mindig jó volt,
Gömbölyödtem szépen,
Nagy Szőőrcsomó lett belőlem,
A bundámba se fértem.
Majd mégis kéró lakó lettem,
A kanapé sarkában,
És alhattam jó nagyokat,
Fonott kosárkában.
Mikor ismét hűvös ősz lett,
Ketrec fogja lettem,
Nem értettem, ezt a sorsot
Mivel érdemeltem?
Az újjad rágva érkeztünk meg,
A téli szállásra,
Nagykovácsi, reszkess!!
Megjött Őlordsága...
Egy ideig a négy fal közül,
Kibújni se mertem,
Aztán lassan az udvart is,
Birtokomba vettem.
Majd egy óvatlan percemben,
Gyorsan le is léptem,
három napig frász volt otthon,
Míg, haza nem értem.
Rám vadászott a fél falu,
Ti sírtatokés rittatok,
Bocsi! Hívott a természet,
Vagy inkább a szép csajok!
Aztán újabb merénylet várt,
Általad, kedves Bori
Újra ketrec, megint autó
Domesztizált a doki...
A műtét után szarul voltam,
Járni alig bírtam,
Tök ciki, de mindent szépen
Össze is kakiltam!
Ti szó nélkül pucoltátok,
Örülvén, hogy élek,
Aztán reggel májat kaptam,
Hamar semmivé lett.
Mivel a jó falatokat,
Csak szemmel kívántam,
A gyomrom pihent volna kicsit,
Mindent ki is hánytam.
Csavarogtam én minden nap
De így csajnak nem kellek ,
Hazatértem hát estére,
Hogy otthon heverjek.
Mikor itt volt az új tavasz,
Jött újra a ketrec,
Hiába az ellenkezés,
Az már semmit nem tesz.
Kicsit féltem, hogy már megint
Mily merénylet készül,
De, ismerős csoda helyre
Érkeztünk meg végül.
Újra ide a Balcsihoz
A mi kis házunkba,
Jó volt mindent felfedezni
Egy tél után újra.
Viziteltem bokrot, fákat
Teraszt esőcsatornákat,
Majd a környék, a spanok
Kiket, jó hogy láthatok...
