Emlékezés
Kaszás Attila emlékére
Kamaszkorom nagy szerelme,
Volt a szőke szép színész,
Jaj, de sok sok csodás vágyat
Lát ki verseimbe néz.
A Padlás volt az első darab ,
Amelyben őt láttam,
Aztán filmek, dalok, egyéb
Ahol rátaláltam.
Gyűjtöttem a cikkeket,
A képeit sorra,
Szívem boldogsága volt,
Egy neki adott rózsa.
Annak hogy ő nincs velünk,
Ma tizenegy éve,
Angyaloknak játszik már,
A Mennyország kertjében.
Gyászolja őt nagyfia,
És az élet csodája,
Hogy, mikor elment, felesége
Épp gyermekét várta!
Luca most már kamaszodik,
Lelkében apjával,
De sajnos ő sem harcolhat,
A fényév távolsággal.
