Elvágyik a szívem...
Elvágyik a szívem,
El, messzire innen
Olyan tájak felé
Ahol senki sincsen.
Felhők közt szállni,
Zöld fűben járni,
Hűsítő erdőben,
Új csókra vágni.
Szép Tavirózsán,
Csendesen pihenni,
Tenger homokjában,
Halkan elrejtezni.
Sirálynak csőrében,
Nap tüzéig szállva,
Nem gondolni többé,
Erre a világra.
Elvagyik a szívem,
El, messzire innen,
De vaksi szememnek,
Más útja már nincsen.
Csak e kis terasznak,
Kicsinyke háza,
Két alvó gyermeknek,
Sokezer álma.
Mit erős kezekkel,
Valóra kell váltsak,
És biztos lélekkel,
Mellettük kell álljak.
Bárhová is mennék,
Mert nehéz az élet,
Nekem ők a minden,
Értük kell hogy éljek...
