Éljük az életet
Ha reggel felkelsz, látod a világot,
valaki épp eltapos egy virágot.
Kinyitod az ablakot, szívsz egy nagyot,
de csak azt, amit más otthagyott.
Felveszed ruhádat, már régóta kopott,
kilépsz a házból, mi már csak doboz.
Nyakadba veszed lábad, indulsz utadra,
de kérdezed: "Hova megyek én, hova?"
Mész az utcán, kérdezik: "Dolgozol?"
Megrántod vállad, s visszavágsz: "Hol?"
"Szüleid, munkahelyed, otthonod?"
Te meg: "Kocsma, cigi, alkohol."
Mit hallasz, mit látsz, mindenütt pokol,
az emberiség a bűneiért meglakol!
Ha jön egy kedves barát, vagy rokon,
a kezében lappang egy cinikus pofon.
Mindig van, akiért a szíved dobog,
de ez részletkérdés, csak egy dolog.
"Kedves vagy, de legyünk csak barátok!"
Ráébredsz, hogy átvágtak a palánkon.
Megszületsz épen, de jönnek a bajok,
nem tudja az orvos, mi a baj itt vajon?
Így csak éldegélsz, várod a halálod,
hát ilyen ez az élet kedves barátom!
