Életcéljaim
Minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy eddigi 40 évem, elérendő célok és megélt kudarcok sorozata volt. Nem volt mindig könnyű, de a reményt sosem
adtuk föl....
Koraszülöttként jöttem a világra, ígyhát életem első néhány hónapjában, értem küzdöttünk szüleimmel.
Elég hamar kiderült, hogy mozgássérült és gyengénlátó vagyok, életfogytig tartó terhet rakva ezzel édesanyámék vállára. Annak ellenére, hogy nem túl sok
jóval biztatták őket, nem adták fel és három éves koromra már, járni tanítottak.
Aztán az óvoda következett, ahol a 80-as évek elején, szinténcsak nem voltam kívánatos. Hamar bebizonyítottam viszont, hogy én sem vagyok más, mint a többi,
nincs szükség különleges bánásmódra....
Az általános iskolában és a gimnáziumi éveimben, már én választottam célokat magamnak.
Rímfaragóvá váltam, a másik nagy szerelem, pedig a sport lett.
Karatézni kezdtem!
Az eredmények lassan jöttek, mivel, nem szánalomból kaptam őket! Az edzőim és a társaim viszont, hihetetlenül büszkék voltak rám.
A kitartásomért és az akaratomért!
Életem, legszebb 5 éve volt....
Ezután hirtelen és teljesen váratlanul, megvakultam!
Minden és mindenki, amit biztosnak hittem magam körül, köddé vált és én teljesen egyedül maradtam. Pedig, nagy szükségem lett volna, a családom és a barátaim
segítségére.
Jó pár hónapnak kellett eltelnie, hogy új reményeket találjak magamnak.
Végül, mégis sikerült...
Életem mostani új csodája, a családom lett.
12 éve ismertem meg a páromat, Szigetváron élünk és két gyermeket nevelünk. Dávid 9, Vivien 7 éves.
Most, ők lettek a céljaim.
Az, hogy a nehézségeik ellenére, boldog, vidám gyermekkoruk lehessen és felnőttként is megállják majd a helyüket , a nagybetűs életben!
Ha ez félig sikerül is, számomra már megérte! Ha hálából, szeretettel gondolnak majd vissza rám, már érdemes volt élnem, harcolnom!
Maradt még egy önző álmom is.
Arra vágyom, hogy a verseimet írásaimat, minél többen lássák és, merítsenek belőle erőt, a maguk harcaiban!...
Köszönöm a figyelmüket!
Szauer Gertrúd
Szigetvár 2017 június 22.
