Ék-alakban
Majd elfeledlek.
Szemeimre - szemfödélnek -
Az ősz ül, homlokom fölé
Ezüstből dér-virágok.
Tudatom szívemmel: Nem vagy,
S makacsul - mint egy átok -
Idehull rengeteg hajad
- Fátyolnak - bánatomra.
A tél nem tartogat csodákat.
S majd, ha vadludak szállnak:
Ék-írással az égre vésem
Halálig-érted-szenvedésem.
