Éjjel a tóban
A víz bársony meleg, és
suttogva int felénk.
A Hold nézi mosolyogva,
mint merülünk a habokba.
Pőrén borzongva, ölelve
egymást, vágyunktól reszketve.
Sóhajunk az éjnek adjuk,
csak a huncut szellőt halljuk.
Kézen fogva úszunk a tó
csillagot tükröző vizében,
vágyunkat érezzük egymást
lágyan érintő ujjhegyében.
Sürgető kapaszkodással
összefonódik a lábunk.
Édes, szerelmes csókkal
keresgél szomjas szájunk.
nászunkat senki nem látja,
csak a nádas vadkacsája.
2011
