Egyedül hű
Hiába menekülsz fojtó öleléséből,
Hiába.
Mert, ha kedves vagy neki, utolér,
S még szorosabban zár karjába.
Ne fuss hát, add meg magad a magánynak,
E hű szeretőnek!
Meglásd, sose lesz hűtlen hozzád,
És gúnyt sem űz belőled,
Mint testvéreid, az emberek.
Ajándékkal is kedveskedik neked
A csönddel.
Körülfog majd vele,
Az lesz majd otthonod és palotád,
Benne csak ő meg te...
Néha azért lesz társaságod,
Az emlékeid, meg az álmok.
Ők is követnek:
Szeretődhöz, magányodhoz is odaférnek,
Végutadra is veled térnek,
S külön szép lesz
Ez a násznép, mint gyászkíséret.
