Egy fájni tudo gondolat
Kislányom ma lefekvéskor,
Furcsa dolgot kérdezett,
Minden egyes gondolata,
Forró lángként égetett.
Hogy láthatja a mamákat,
Kik elmentek régen,
Barikáját és cicáit,
A mennyország ködében.
Mondtam neki, nem mehet
Az ország közelébe,
Válaszolta,akkor inkább,
A menyországban élne.
Azt hittem hogy tövestül,
Szakítják ki lelkemet,
Egy nyolc éves buksijában,
íly gondolat hogy lehet?
Mondtam neki, a mennyekből
Indultál el hozzám,
A mama küldött, Hogy énnekem,
Sok örömet hozzál.
Ő is tested egy darabja,
Szíved, lelked, hangod,
Mindörökké veled él,
El sosem kell hagynod.
És hogyha majd öreg leszel,
Egy perccel sem azelőtt,
Ott fog várni ő tégedet,
A kékellő felhők között.
De addig még sok minden vár,
Suli,munka és család,
Ne kopogtasd gyerek fejjel,
A mennyország kapuját.
Anyaként ezt megélni,
Hihetetlen fájdalom,
Hogy mit tegyek most őérte,
Egyenlőre nem tudom.
