Égnyi emlék.
In memoriam Pétersz László
Ez a reggel
Visszatükrözte
Még egyszer újra
Az arcod; Az idő
Arannyal-hímzett
Pillanatában úgy szállt
Fel virágfüzéres tekinteted,
Mint távoli hegyek
Homloka felett a
Nap tavirózsa.
Sokáig néztem utánad.
A messzeségben zsolozsmáztak
A bánatos-énekű erdők,
S a tovaszaladó víz
Szüntelen-csevegésű-zenéje
Vigasztalta a partot,
A folytonosság szeretet-szép
Üde fátyla eget alkotott
Fölibém, határozott kék
Körvonalakkal...
