Dühös a tenger
Előttem a végtelen tenger ostromolja partját,
Tajtékzó habját magasba dobva koptat minden sziklát,
Mintha nem tetszenék néki, hogy korlátok közé szorítják.
Haragos a tenger; semmi emberfia nem védheti árját,
Röpít magasra vitorlást és bárkát.
Amerre jár pusztít, erővel szórja szét átkát.
Bősz tenger! Fordítsd fel a bárkát!
Vedd magadhoz kalóz népét és undok kapitányát!
Süllyeszd el a hajót, roppantsd vitorláját!
De azt ne bántsd, ne bántsd a rajta lévő árvát!
Nem bántott ő senkit, nem káromolta Atyját.
Hagyd meg szegény fejét, ne bántsd a tisztát;
Haragod nélkül is meghal ő, nem találván párját.
(Pest, 97. 02. 26. szerda)
