Domi, a sziromfestő
Szikrázóan szép keddi nap volt. Domi, a rosszcsont kis kék manó, mégsem készült munkába. Hogy miért nem? Hát azért, mert tegnap a manóbuszra szárnyakat
szerelt és ez nem igazán tetszett az idősödő manóhölgyeknek.
Sofőrként, nagyon nagyon unta már a manóvárosi forgalmat, jó ötletnek tűnt,egy kicsit meggyorsítani a tempót.
Kezdetben mindenki megdöbbent azon, ami történik. Aztán, az ovisok és iskolások kurjongatni, kacagni kezdtek örömükben hogy ma milyen jó buli elindulni
otthonról.
Majd a manóhölgyek is kiabálni kezdtek, de ők már nem örömükben. Féltek, hogy esetleg valami bajuk esik.
Pár órával később Domit hívatta az igazgató és azt mondta, nincs többé szükség a munkájára.
A manócska sajnálta a dolgot, hiszen ő csak jót akart... Valahogy mindig jót akar, csak rosszul sül el a dolog.
Még reggel, jólesett neki otthon heverészni, hallgatni a madarak csicsergését és a rádiót. Majd miután, kezdte unni a dolgot, úgy döntött körülnéz, hátha
talál valami új munkát magának.
Nem sokkal később, egy újságban, rá is lelt a megfelelő állásra.
Egy tündérföldi gyárban kerestek sziromfestőt.
Nem csinált még soha ilyet, de miért ne menne neki?
Azonnyomban útnak is indult, hogy mihamarabb munkába állhasson.
Az igazgató asszony, nagy örömmel fogadta őt.
Elmesélte neki, hogy a virágok mindig színtelen szirmokkal és szárral születnek. Az ő dolguk pedig az, hogy színeket varázsoljanak nekik. Pirosakat, sárgákat,
kékeket, lilákat, bordókat.
Nagyon tetszett ez a dolog a kicsi manónak, úgyhogy azonnal ott is maradt, hogy ellesse a többiektől a fortélyokat.
Saját festékes palettát és ecsetet is kapott. A többi kicsi manó pedig elmagyarázta neki, hogy a virágok szárait mindig zöldre, a szirmait pedig egy színűre
kell festeni.
Domi, mindenre nagyon igyekezett odafigyelni és gyönyörű színesre festette a tulipánmezőket.
Aztán persze, néhány nap után, ezt is unni kezdte.
Eszébe jutott, mi volna, ha...esetleg a virágok szárai lennének színesek és a szirmai zöldek. Természetesen, mondanom sem kell, ki is próbálta ezen ötletét.
Hát, ez a tündér igazgatónőnek, nem igazán tetszett. Magához hívatta Domit és jócskán megszidta.
Másnap a rosszcsont manónak, újabb ötlete támadt. Mi volna ha, többszínű virágot festene, ha már a szárak nem lehetnek sokszínűek?
Ezt is kipróbálta!
Születtek aznap, a keze nyomán, lila-rózsaszín rózsák, kék-narancs sárga Tulipánok és sárgás zöldes Szegfűk is.
Természetesen, az igazgató asszony aznap is behívatta őt.
Domi biztos volt abban, hogy ezt már nem ússza meg. Kérés nélkül tette az asztalra a festékeit és az ecsetét. Várta, hogy mit mond az igazgatónő.
Ő azonban megdicsérte Domit, a gyönyörű szép virágok miatt. Sajnálta, hogy ez eddig nem jutott az eszükbe. Pedig milyen különleges virágokat lehetett volna
eddig is készíteni. Csak biztatta a manócskát, hogy ezentúl is alkosson efféle csodákat. Arra azért ügyeljen, hogy a szárak zöldek maradjanak.
Úgyhogy, ha a kicsi kerted mélyén néhanapján, piros-sárga Tulipánokra, vagy több színű csoda virágokra bukkansz, gondolj arra, hogy ezt a szépséget biztosan
Domi, a rosszcsont sziromfestő manócska festette, csak neked!....
