Cirkusz, fények nélkül...
Ma délután a porondon,
Kigyúltak a fények,
Vaksi szemem nem örült már,
Csakis a zenének.
Lányka hullahoppot tekert,
Trapéz magasában,
De én ebből az egészből,
Már semmit sem láttam.
Aztán bohóc érkezett,
Lufikkal kezében,
Igyekeztem hogy legalább,
A hangok tájátnézzem.
Volt sok galamb és egy holló,
Körhintáztak ügyesen,
Törpekecskék, sok-sok kígyó,
De őket se látta szemem.
Ez így bőven sok lett volna,
Ott a porond mellett,
De a család még szurt is egyet,
Pedig már nem kellett...
Ha nem lennék ott felülnének,
Ők a lelátóra,
Mert onnan nézni az egészet,
Igazán jó volna.
Mit hazudjak hogyha kérdik,
Vidám-e itt most szívem,
Hazudok mert ilyen szurás,
Túl sok jut most énnekem.
Nélkülem az élet könnyebb,
És sokszor nagyon egyszerű,
De a cirkusz fénytelenül,
Csakis nekem nagyszerű.
Október 6.
