Bukás
Sok az egyes, sok a kettes,
szól az anya keservében,
végig méri a kis tettest,
miközben mennek a téren
Sárral kevert hólatyakban,
ballagnak, rajtuk az alkony,
a kisfiú nincs zavarban,
mégis bánat ül az arcon!
Anyja felé tekint nagyon,
hangja gyenge, mégis vádol,
lélek rezdül lenge fagyon,
emlékkel a januárból
Na és anya, te hol voltál,
mikor nálam járt az orvos?
Tudtam én, hogy épp pasiztál,
azt gondoltad ő feloldoz?
Vagy amikor szülők sorra,
érkeztek az ünnepségre,
én csak néztem messzi foltra,
helyetted az üres székre!
Sajnos így esett, megbuktam,
engem nem tanított senki,
hogyha nem érsz kistesómért,
mégis nekem kell majd menni!
És a gyermek kék szemében,
váratlan egy könnycsepp táncolt,
míg haladtak lenn a téren,
sötét font köréjük fátyolt
Tudom anya már meguntál,
nem mondom tovább hiába,
de azért te is megbuktál,
épp az Élet Iskolában...
január 27., 23:18
