Búcsú
Szeptemberi fényben hulltak a levelek,
Valakit megásott sírjához kísértek...
Tövises volt az út, mely idáig hozta,
Keserű keresztjét megadással hordta...
Sötét az éjszaka, fekete a nappal,
Nincs behintve az ég fényes csillagokkal!
Hosszú esztendőkön, át az ifjúságon,
Fekete holló ült keskeny, fehér vállon...
Vigasztalást mi ad? Szívből buggyant szavak,
Neki is, nekünk is örömöt nyújtottak!
Rótta a sorokat, hófehér papírra
Fekete éveink fénnyel elborítva.
Barát volt, ha kellett, szívvel állt mellettünk,
Sírja mellett állva, égő könnyet ejtünk...
Búcsúszavainkat fejfájára írva:
Itthagytál bennünket... Szép álmokat, Lilla!
