Bordal
Újra és újra inni kell,
Ha öröm ér, ha balsiker,
Azért, mert mindig elvisel,
Azért, hogy most ne hagyjon el,
Mert elveszett végleg a per,
És az a vesztes, aki mer,
S hogy ennyi év után sincs hitel!
Jaj, inni, inni, inni kell!...
Hogy a barátság megmaradjon,
Hogy ezután is kezet adjon,
Hogy kocsijával ne üssön el,
Hogy elkísérjen, ahova kell,
És szóbeszédnek föl ne üljön,
Engem alázni ne hülyüljön
S panaszát, amit csak ő cipel,
Hogy meghallgathassam, inni kell!
Áll előttünk a telt pohár,
A szív aritmiásan verdes,
Valami alakulna már,
De a kimondható, keserves!
Megbicsakló nyelv zárja a lelket,
Az ember hallgat, csak szava felelgezt.
Ostrom nélkül is bevéve a vár
És örvénylik, elnyel a pohár.
A következő napra, fel!...
Hogy azt kibírjuk, inni kell!
