Boldogságmadár
Édes, pici madárka
szállott lelkem kis ágára.
Dalol, trilláz szüntelen,
csicsergése bennem végtelen.
Elkergette a vihart, felhőt,
el a hideg szelet, esőt.
Hozott helyébe napot, mosolygót,
hétszín szivárványt, ragyogót.
Jaj, madárka, kis madárka,
el ne illanj, elrabolva
elorozva életem és boldogságom,
hisz azt dalolod a láthatatlan lélekágon.
(szakmár, 09. 09. 07. hétfő)
