Az én apukám...
Hatalmas, árnyas fák alatt pihent az apró játszótér. Nem volt rajta túl sok játék, de a gyerekek mégis szívesen múlatták itt az időt. Pláne most, hogy
kitört a Vaakááciióó.
Balázs, Evelin és Marci már az óvodából is jól ismerték egymást és nagyon örültek annak, hogy néha itt is találkozhattak.
Most éppen a homokozóban ültek és egy csodás homokvárat építettek együtt. Alagút vezetett át a váron és igazi vizesárok vette körül, amibe Marci folyamatosan
vizet hordott egy kicsi vödörrel. Nehogy az idegen katonák bejussanak a várba.
Evelin, egy sajátkezűleg az imént rajzolt zászlócskát is kitűzött a vár tetejére.
Nagyon jól érezték magukat és közben beszélgettek.
„Az én apukám, nagyon csinos. „Mesélte Evelin. „Izmos válla, karja és pocakja van. Nagyon nagyon szeretik őt a lányok és emiatt anyával gyakran kiabálnak.
Sajnos ritkán találkozunk, mert már nem lakik velünk.Pedig, olyan nagyon jó lenne ha egy kicsit többet törődne velem..."
„ az én apukám velünk lakik, magyarázta Marci. Ritkán látom sajnos, mert sokat dolgozik. Rengeteg pénze van, így bármit megkapok amit szeretnék, mert nem
ér rá velem foglalkozni. Nyáron nyaralni megyünk, télen pedig síelni. Bébicsősz kisér reggel az óvodába, mert anyuéknak erre nincsen idejük. Pedig, olyan
nagyon jó volna, ha egy kicsit többet törődnének velem..."
Balázs, bátortalanul kezdett a mondókájába. Hiszen az ő apukája nem volt olyan, mint a barátaié. A pocakja nagy volt, mert szeretett jókat enni és anya
mindig jókat is főzött. Apukája is sokat dolgozott, kint a kertben, vagy éppen a háziállatok körül. Mégis kevés pénzük volt. Nyaralni sem jártak és a játékai
is ütött-kopottak voltak.
Ő mégis nagyon boldognak érezte magát így.
Arra gondolt tehát, hogy a boldogságáról mesél a többieknek. Arról, amit ő az apukájától kap.
„Nekünk nincs sok pénzünk, és nyaralni sem igen járunk. De az én apukám, minden nap a nyakába ültet ha elfáradok, és úgy visz az óvodába. Délután ő jön
értem és mindig megkérdezi, hogy vagyok, mit csináltam.
Este mellém bújik, és mesél nekem. Vagy könyvből mesél, vagy a szívéből...
A gyerekek, csendben hallgatták Balázs történetét, még a homokozólapát is megpihent kicsit a kezükben.
A kisfiú nem értette, miért figyelik ennyire. Mikor befejezte, mindketten egyszerre kiáltottak.
„Neked van a legjobb apukád a világon, mert törődik veled!! melletted van és ennél nincsen semmi fontosabb..."
Balázs, gyakran szégyelte a használt ruhákat, amikben az óvodába járt, de most nagyon nagyon büszke volt az ő Édesapjára...
