Az eltelt hónapok
Tél volt, hó esett,
De már elmúltak az ünnepek.
Február 7 a neves nap,
Mikor utoljára láttalak.
Én nem tudtam, hogy ez a nap az utolsó,
Valami elmúlt, valami igen jó.
Ballagás előtt már egyszer a szívem
Üres lett, mert elvesztettelek.
Vége volt annak,
Hogy naponta láthassalak.
Jött, a hosszú, forró nyár,
S feledni kezdtelek már.
Lassan elmúlt, s jött az ősz,
S belefáradtam, látod a hajam is ősz.
S mégis; ismét lelket önt belém a tél;
Szívemben ismét új remény kél.
És nem hiába álmodtam egy évig rólad!
Enyém lettél; oh, te drága csillag.
(Szakmár, 96. 08. 26. hétfő)
