Az ég nem felel.
Bornemissza János emlékének
Kitől kérdezzem balsorsod nyitját,
A titkot, miért vittek el
Fáradt, szélverte erdők?
Az ég néma és nem felel.
A földet kérdem: - Mit tud felőled?
A földanyát, ki hordozott,
Bezárult kérges felszíne,
Választ már soha nem kapok.
A vad szelet minek ostromoljam,
Mint gyásszalag lebeg tova...
Egy arc maradt tisztán bennem,
A párom gyermekmosolya.
Egy arc, egy szó, a szívemnek kedves,
S egy sikoly, hová vittek el
A fáradt, szélverte erdők?
Az ég néma és nem felel.
