Anyai aggodalmak
Oly szép gyermeket várni.
Az anyaméh gyümölcse jutalom.
De, vajon töltött-e el szülés után aggodalom?
számoltad-e újszülötted minden végtagját
lábaujját, körmét?
Nézted-e, vajon megvan-e mindene?
Vagy rájöttél hírtelen,
Hogy nem néz rád két szeme?
S, hiába nyugtatgatott mindenki, hogy ez csak ödéma,
Te már tudtad, érezted, hogy a baj nagy,
Ez nem egy hétköznapi téma.
Lengte már körbe lelked szorongatón,
Hogy szemed fénye, nem épp
Épen született közétek éppen?
Ültél-e már könnyeid között érthetetlen
Orvosi leletek fölött?
Nézted-e aggódva, hogy kúszik-mászik e?
Hogy fejét időben emeli-e és, hogy átfordul?
S, ha nem tette, a szívedben egy kés megfordult?
Magányos voltál és féltél?
S, nem volt ki kezét nyújtotta volna.
Mert, hát kinek szólhattál volna és mit?
Hisz, ha szólni is próbáltál, legyintettek,
Elhessentették, hogy csak túlaggódsz,
Vagy tapintatosan eltűnt körülötted minden jó barát?
S, te tűrhettél mindent egyedül,
Magányt, félelmet, szorongást,
S áltál, mint részvétet fogadó gyászoló,
Kinek nem ad semmit az a pár megszokásból, illemből odavetet szó.
Hát emeld ránk könnyes szemed, itt van,
Ki ért, veled sír és veled nevet.
Egy másik nő, anya, ki érti bánatod.
Ki lehet ezen az úton erős támaszod.
Add hát kezed, s megmutatjuk neked,
Hogy tudsz majd nevetni, örülni és élni.
S, ha te ragyogsz, babád is
Boldogabban nő fel.
Hidd el erős lesz és nagyon jó fej!
2014. március 16. vasárnap
