Álom, varázsütésre
Élt egyszer, a messzi Arábiában, egy tíz év forma fiúcska. Hasszán volt a neve.
Nem volt túl sok barátja, mert naphosszat, a nagyapjától örökölt varázskönyvet lapozgatta.
Ettől, kizárólag a másik nagy szenvedélye tántoríthatta csak el.
Amikor csak tehette, kiment a házuk közelében lévő erdő szélére és áhítattal nézte, hogyan dolgoznak együtt elefántok és emberek.
Egyik délután, a könyvet is magával vitte. Észre sem vette azonban, hogy az egyik varázsigét túl hangosan mormolja. A következő pillanatban pedig, egy
gyönyörűszép kék tojás pottyant le mellé a fűbe.
Mivel, hazavinni nem merte, elrejtette a levelek alá. Attól kezdve, naponta figyelte, mivé lesz a tojás.
Hetek múltak így, míg egy nap, végre megrepedt a héja és egy kicsi kék ormány jelent meg a lyukacskában.
Néhány pillanat múlva már, ott is állt mellette, reszkető lábakkal egy kicsi kék elefánt.
Hasszán kérlelte őt, menjen vele haza és legyenek barátok. Az elefánt tudta, hogy mindent a kisfiúnak köszönhet, ígyhát elindultak.
Hasszán imádta, kényeztette. Ő mégis vágyakozva tekintgetett ki az ablakon.
Vágyott arra, hogy a többiekkel legyen és velük dolgozhasson.
A fiú érezte ezt. Tudta, hogy el kell engednie barátját. Ígyhát délután elkísérte őt az erdőbe.
A kiselefánt nagyon hálás volt ezért.
Napokig tartott míg összeszedte bátorságát és odament a többiekhez.
De azok, nevetni kezdtek rajta és így kiáltoztak.
„ kicsi is vagy, gyenge is vagy és a színed is furcsa. Nem vagy való közénk!Olyan vagy, mint egy gyerekjáték!„
Ezekután, az elefántnak sehol sem volt maradása.
Most már, nem vágyott másra, csak hogy gyerekjáték legyen belőle. Bár, pontosan nem is tudta talán, hogy ez mit is jelent.
Sírdogálva indult el az úton, mígnem egy kisgyerek szaladt el mellette. Ahogy észrevette, hirtelen megtorpant és így kiáltott.
„Anya! Nézd? Milyen furcsa kék elefánt! Megtarthatom?"
Meg se várta a választ, felkapta az elefántot és a már amúgy is tömött hátizsákjába gyömöszölte.
Pár nap múlva pedig már egy repülőn ültek, úton egy másik világ felé.
Mikor a kisfiú leszállt a repülőről, hatalmasat döccent a hátizsák és az elefánt, a földre pottyant. Ő ezt észre sem vette, mert, csak, szaladt, szaladt
az édesapjához, aki a reptéren várt rá.
Az elefántot, egy idős néni találta meg a földön. Nivel neki, se gyereke, se unokája nem volt, elvitte őt egy boltba hátha örömet szerezhet vele másnak.
Onnan pedig, pár nap múlva, egy pesti lakásba került. Ahol, egy fél éves kislány, Harta Fannika legnagyobb kincse lett.
Akkor értette meg az elefánt, mit is jelent igazából, gyerekjátéknak lenni.
Egy percig sem bánta, hogy Fanni letépi a fülét néha, vagy megszopogatja az ormányát.
Hiszen, gyerekjátéknak lenni, azt jelenti, hogy ez a kislány lesz az ő legnagyobb kincse.
Gyakran eszébe jutott, Hasszan is, akinek az életét köszönhette.
A kisfiú, nagyon sokáig sajnálta, hogy elveszítette barátját. Aztán rájött arra, hogy azt a szeretetet amit ennek a kicsi lénynek adott, adhatná akár a
társainak is! Ettől kezdve, közéjük tartozott. Ők, befogadták és sosem volt többé egyedül.
