Álmodás
A holdfény, ha be-besüt az ablakon,
fénye meg-megvillan arcodon,
szépet álmodsz, jól tudom.
Ha jő egy piciny felhőcske,
arcod, s minden körötte
homályba borul egy időre.
Alszol, s nem is láthatod,
ha csak meg nem súgja mély álmod,
hogy egy lányka elűzi minden gondod.
Ébren virraszt, meg se mozdul,
a holdfény hosszú hajára hull...
de ő csak örzi álmod fáradhatatlanul.
Nézi arcod, kezed,
látja minden rezdülésed,
hallja, hogyan dobog szived.
Arcán mosoly villan,
szemében az öröm csillan,
szívében boldogság van.
Lágy csókot lehel homlokodra,
fel ne ébredj, ez minden gondja,
végül "alszik" sóhajt megnyugodva.
Majd feláll, csendesen,
a hold rápillant, kényesen,
de ő csak mosolyog, békésen.
Te alszol, ő ébren álmodik...
Lassan, lassan hajnalodik
és a lányka is elalszik...
(Pest, 03. 06. 09. hétfő)
