Állítsd meg a gyors időt
Nem sok csillagos, holdas éjszakám
Van már. Elhagytak vígan, hűtlenül.
Pihenni vágyik vérem, a kaján.
Varázsa törten és merengve ül.
Elmúlt napjaim vásott kötelén
S csak néha, néha ront rám hirtelen.
Ilyenkor tested frissen tör felém
S égek, mint egykor. Fogd eres kezem
S maradj. Maradj meg társnak asszonyom
És ízesítsd meg fogyó napjaim:
Légy a reményem, kínom, valakim.
Óh, most! Most állítsd meg a gyors időt,
Hogy így őrizzem meg szegény hívőt,
Mint drága ékszert sötét bársonyon!
