Ágról ágra
Nem voltak élre fent kések,
Messzeszűkülő szemrések.
De volt: Vihar utáni csend -
Harang, mely nyelvtelen kicseng.
Ha kinyitod a szemed, köd
Vesz körül hirtelen. Szemközt
Elhomályosul az ablak -
A tárgyak torzók... torzabbak.
Mint tétova ecset alatt,
A rajzlapon, ha megszaladt
A vízfesték, s a vonalak
Mentén telt-színek lobbantak -
Beszűrődve falni, tépni,
Telhetetlen elenyészni
Egymást... nincs már más, csak szürke;
Maszatos, zavaros. Tükre,
Szemed vibráló pásztája
Befelé fordul. S rád-zárva
Magad, már magadban, mintha
Született pointillista,
Rakosgatod hangból, ízből
Illatból... egy pohár vízből...
Érintésből... makacs múltból
A világot. S látod újból,
Az ablakkeret kivágta
Utcarészletet: Itt járda
Szalad... ott, a túloldalon
A tó, megrögzött nyugalom.
Látod, nyárfák tapogatnak
Hét-egeket, s beavatnak
Téged, a fénysóvárt, a
Csoda-lesőt - ágról ágra.
