A vonaton
Nézd, kedvesem, hogy szalad a vonat!
Hallgasd, hogy a kerekek hogy csattognak!
Figyeld az utasokat, a csomagokat,
Nézd a szorgalmas kalauzokat!
Nézd csak az elszaladó perceket,
Nézd csak a tovatűnő életet.
Tekints hát, tekints ki az ablakon!
S látod majd a sok fa mint oson.
Nem, nem érhet véget az álom,
Te még most is ott ülsz a vonaton!
Nézd csak az elszaladó perceket,
Nézd csak a tovatűnő életet.
Aludj te is egy életen át;
A vonat vigyen bármin át,
Te csak nézd a sok rohanó fát!
Te csak jöjj a sötét alagúton át!
Nézd csak az elszaladó perceket,
Nézd csak a tovatűnő életet.
Ne félj, én is álmodom veled,
Álmodom, hogy elérem kezed,
Álmodom, hogy enyém szived.
De felébredek s nem vagyok veled.
S csak nézem az elszaladó perceket,
S csak nézem a tovatűnő életet.
(Pest, 96. 03. 25. hétfő)
