A virágok atyjának!
Fává nő minden tiszta rózsa,
Üzen, kússzak föl, szálljak alóla;
Mert ki e virágfát ülteté,
Szeret, űz és megfojt belé...
Virágok üzennek hadat,
És rájuk néznem többé nem szabad!
Csillagok harmatcseppje éget,
A rózsák kelyhe: Csöpp szirének.
Virág, virág és virág újra:
Ispilángi ég mutatóujja.
Virág minden és titkot mesél,
Szeress! A rózsa addig él!
A nyárból rózsák hullanak
Pillefák és pilleszél,
Pille-nyár meg pille-éj...
S a karbunkulus-szemű nap
Szeméből könnyek hullanak.
És pillefák meg pille-szél,
Egy árkus ív az ég s beszél.
Egy árkus ívre ráírom,
Lehet-e élni? S boldogon?
Valamit súg a pillanat.
A nyárból rózsák hullanak.
