A szerelem istennője
Zeusz küldte hozzám őt, az égi tüneményt, aki elhozta nekem a várva-várt élményt,
s megannyi sok esélyt, hogy boldog legyek, amitől táncra perdülnek a völgyek, hegyek.
Bélyegző ajkairól lecsordul az édes rózsaíz, mint sodró, hegyi patak zuhatagában a víz.
Pillangók szárnyaihoz hasonlóak a fülei, vagy virágsziromból vannak, mint a szülei.
Szemei, mint végtelen, tengerkék óceán, s a közepük két sziget, melyen dúl a Kánaán.
Arca, mint a fáról csüngő érett, piros alma, körtét és oroszlánszemeket formáz az orra.
Kezeivel, karjaival a földről az égre karol, lábaival minden keserves fájdalmat letarol.
Hasa kifürkészhetetlen fennsíkhoz hasonló, feneke, mint két domb,s közötte egy folyó.
Keble az Élet Vizét maga ontó erdő-mező, teste, mint lágyan simogató, langyos szellő.
Haja a szélben táncot jár, és a magasba tör, ruhája szárnyra kap, s galambként köszönt.
Szívemet titokban, észrevétlenül ejti rabul, de a testem boldogságtól remegve szabadul.
A szerelem harcosaként arcom kissé bárgyú, meglepődtem, mert elsült mellettem az ágyú.
Szívemből-lelkemből eltünt végre a nagy zűr, szerelem, és a boldogság tölti be a nagy űrt.
Amire tegnap vágytam, mára végre sikerült, Aphrodité rózsájától az életem felpezsdült.
