A nagy kaland...
Kicsivel több mint egy hónapja, látta meg a napvilágot négy kicsi macskatesó, egy kicsi házikóban. Nevet még, nem kaptak gazdáiktól, bár mondjuk, nem is
nagyon kellett hívogatni őket, mert némi dajkálás reményében, mindig körülöttük sündőrögtek.
Unták már a házikót, kifelé vágytak az udvarra....
Egy szép őszi reggelen aztán, összeszedték minden bátorságukat, és útnak indultak.
Egyiküket, a kis vörös-cirmost, anyukája a padlásra csalta. Cipelte is, mászott is... fölfelé még, tetszett neki a dolog, ám, a magasban már, félni kezdett.
Hangos nyávogással hívogatta gazdáját, aki szerencsésen megmentette őt.
A második, a kutyust szemelte ki játszópajtásnak.
Mikor, Boróka meglátta, hogy felé settenkedik, hirtelen a földre lapult, még az orrát is, a földre szegezte és várt.
Mikor már a cica kellő távolságra ért, hirtelen ugrott egy hatalmasat. Nagyra tátotta a száját és a következő pillanatban, rózsaszín nyelvével, tetőtől
talpig, nyalogatni kezdte a cicát.
Ő, mi után rájött arra, hogy nincs félnivalója, hátára fordult, és négy mancsával, pofozni kezdte a hatalmas fejet, orrot.
Nagyon-nagyon élvezte a játékot.
Harmadikuk a sorban, a szürke-cirmos, az udvar egyik szegletében egy apró egeret pillantott meg. Nem szánta volna vacsorának inkább csak játszani szeretett
volna vele. Nagyon tetszett neki, ahogy a kis egér, ide-oda ugrál, és, menekül előle. Ahogy, utána futkározott, észre sem vette, hogy már túl van a kerítésen
és az út mellett szalad. Mikor, A kis egér végleg eltűnt a szeme elől, döbbent csak rá, hogy, teljesen egyedül maradt.
Panaszos sírását, csak a család kutyája, Hiszti hallotta meg. Gyorsan, a macsek segítségére sietett és visszakísérte őt az udvarra.
A testvérek közül a legkisebb, a teraszon álló szék alá húzódott. Bátortalanabb, félénkebb volt a többinél, úgyhogy, csak nézte testvéreit, ahogy ide-oda
szaladgálnak.
Addig-addig figyelte őket, míg, szép lassan álomba szenderült.
Arra riadt, hogy gazdájuk enni hívja őket. Vidáman szalad hát, testvéreivel, a konyha felé.
Mi után, mindenki degeszre tömte a pocakját, elaludtak.
Álmukban viszont mindannyian újra élték, ezt a csodás délelőttöt odakinn az udvaron...
