A menekülő
Pusztítás lett a rend,
dörömböl a végzet,
mint napon az esőcsepp,
úgy párolog az élet.
Sós könnyem csorog,
rettegek a hazámban,
elűz az ostorod,
így leszek hazátlan.
Hátra hagyok mindent,
semmit sem pakolok,
egy maréknyi földdel
a zsebemben, indulok.
Nem vár rám senki sem,
egy vagyok a tömegben,
a jobbat, még remélem,
bár szavatok sem értem.
Az úton ezer veszély,
lelketlen gazemberek,
kiket egy cél vezet,
kifosztani népemet.
Egyre többen megyünk,
mind meghunyászkodunk,
gyáván reszketünk,
az életünkért futunk.
Sok ifjú szegődik,
kalandból mellénk,
hogy barátra leljünk,
szétzúzzák az esélyt.
2015
