A megfelelő válasz
Egyedül vagyok, a magány néha megöl,
de egy-két dolog mégis mindig leköt.
A szükséges muszáj, meg az egyéni gyönyör,
monoton emlékképként újra-újra gyötör.
A privát tettekbe is gyakran belefáradok,
pedig azok láttán a lelkeim boldogok.
És ha értékesek is, mégis semmitmondók,
mindegyik rámtör, mint apró, megbúvó gondok.
Régóta fújja arcomat a hideg változás szele,
fejemből elszállt a sok füstbe ment terv fele.
Még mindig van néhány zavaró tényező, elem,
de már csak ritkán talál rám a zord félelem.
Közben pereg az idő, mint halk hamvas eső,
és érdekes, de így van, mindig más az első.
Jó tanár az élet, kérdez(ő), én meg a felelő,
tudnom kell, hogy melyik válasz a megfelelő!
