A meg nem született leány
Vendégségbe jöttem hozzád,
Tudom, fiút vártál, nem engem,
olyat, ki segít neked, s rád
nem marad annyi gond, de velem
baj, nehézség jönne, mert én
gyönge, semmit érő kislány vagyok.
Te pedig ugyan nem vagy még vén,
de ahogy mondják a nagyok:
nemsokára öreg leszel és tehetetlen.
Kérlek mond, hogy Isten hozott!
Ne küldj el! Oly ismerős itt minden,
mond, hogy most már itthon vagyok!
Mond, hogy befogadsz és veled
mindig boldogan élhetek,
hogy a szerelem nem kerül el melletted,
hogy lesz majd esküvő, házasság, ha nagy leszek!
Mért nézel rám még mindig ilyen hidegen?
Hogy ki vagyok, most már örökre rejtély marad,
Nem leszek soha más már, csak egy idegen,
s te felmented majd minden alól magad:
Se rokonom, se barátom nem volt ő nekem!
Mit tartóztattam volna én!
S én messze járok. Búcsú nélkül mentem...
Futok tova megint, mint egy szökevény!
(Szakmár, 2011. dec. 23. péntek)
