A holnapok siratója
Anyám csendes, áldott béke,
Apám zúgó, vészes orkán
S e két ember drága vére:
Az én dacos, bús életem.
Szeretem én mind a hármat:
Anyámban a csendet, békét,
Apámban a tüzet, harcot
S magamban a holnapokat.
Szeretem a holnapokat,
Azt a kevés jövendőket,
Életemet, azt a féltett,
Szebbért küzdő rövid álmot.
Jaj, be szörnyű kevés egyik!
Jaj, be szörnyű rövid másik!
Csak ne fogyna, csak ne fájna
Sem az egyik, sem a másik!
