Stolmár Barbara - Márványnál
Márványnál (mp3)
Márványnál
Csendes léptekkel haladok,
óvatosan, tétován ballagok,
vigyázva, merengőn támaszkodok,
lassan-lassan megállok.
Kezemet óvón kinyújtom,
reménykedem, célba értem,
de sóhajtok csak ismét,
utam folytatom, hátha elérem.
Lépdelek kissé riattan,
a fáradtságtól kábultan,
de egyre figyelemmel,
mikor lesz előtttem?
Egy váratlan pillanatban,
távoli oszlop mellett elhaladva
ujheggyel pillantom meg:
Márvány előtt állok, célba értem.
Szótlanul kulcsolom imára kezem,
Testemben némán, lelkemmel énekelve
imám mondom földre s fel a magas égbe,
hálát mondok, hogy beteljesítem.
Hideg márvány oldalán
fáradt boldogsággal reszketek,
ujjaim láthatatlan vonallal húznak keresztet,
közben áhitattal keresztet vetek.
Csendben zsebembe nyúlok,
éneklő hangszerem előveszem,
szeretet dallamát fúvom hangtalan,
csak épp egy apró rezgés száll tova dallamban.
Angyaldalnok! Neked zeng az ének,
hang nélkül, hangjegyekben,
mert nincs szó, és méltatlan vagyok,
szereteted tőlem másképpen nem adható.
A hangsorok elhallgatnak,
a hangszer is elrejtezik,
inmár rólam a fájdalom levetkezik,
szelíden indulok márvány mellett körbe,
hogy rátaláljak papírvirágom helyére.
A virág lehull, épp úgy, hangtalan,
csendesen adja át magát, csak én tudom,
s mégcsak nem is hallom, hogy megtalált.
2013. November 2.
