| 2024. március 07. 14:06 | |
…múltunk nem ismerve, jövőnk ködbe veszve… | |
| A pályázat feladata egyszerű: a weboldalon található kiírásban szereplő történet köré kell „világot varázsolni". A megírt történet lehet az ábrázolt mesetöredék előzménye, „utózmánya" (hogy adjunk a nyelvészkedő kritikusainknak is egy kis „nyünnyögnivalót"), időben és térben szabadon szárnyalva: Kötődhet csak annyiban hozzá, hogy valaki a furcsa világban hallott a szereplőkről, esetleg kereskedett velük, lopott tőlük vagy nyert el bármit a hátrakötött kezes kockadelejezés nevű szerencsejátékban. A történet lehet drámai, félelmetes, de akár humoros is, az elvárásunk csupán annyi, hogy „hozza" a felvázolt helyszín és viszonyrendszer hangulatát.
A beérkező írásokból két kiadványt készítünk: lesz egy nyomtatott könyv azokból az írásokból, amelyeket elég jónak találunk és tematikailag jobban passzolnak az elgondolásunkhoz, illetve egy e-könyv formátumú kiadványt azokból a pályaművekből, amelyek szintén jók voltak, de kevésbé illeszkedtek a megosztott történetrészlet hangulatához, cselekményéhez. A gyenge, slendrián, esetleg nem témához kapcsolódó írásokat elutasítjuk. FONTOS! A pályázati rendszerünk csak bejelentkezett (tehát regisztrált) felhasználóink pályaművét fogadja majd. Ha tehát ön nem regisztrált még a Marsbook.hu oldalára, ezt addig megteheti az alábbi linkre kattintva: https://www.marsbook.hu/index.php?post=webshop_regiNagyon FONTOS: Pályázatokat e-mailben, levélben NEM fogadunk el, csak a Pályázatfeltöltő felületünkön lehet feltölteni!
"Legodaya türelmetlenül hallgatta a vénséget, aki már sok-sok generációt túlélt ezen a vad vidéken. A reszelős hangú aggastyán szavai úgy csordogáltak, mint a Nagy-ólomhegyek mérgező olvadékvizei, amikor a húsevő fákkal szegélyezett, sárga virágokkal teli síkságra érnek lustán. Hallotta a mondatokat, de tekintetét nem vette le a messzeségről: a horizonton kékes felvillanások jelezték, hogy a délvidéki mágusok épp megütköznek egymással; Legodaya örült, hogy nem kell a közelben tartózkodnia. A vénség közben halkan görgette mondandóját: - ...akkor érkeztünk erre a világra. A hírhozóink azt állították, hogy itt békére lelünk, mert ebben a világban nyoma sincs technikai aktivitásnak, de tévedtünk. A férfi éppen ezért gyűlölte a matuzsálemet. Illetve ezért is. Mindig úgy érezte, hogy a barlangjába visszahúzódó remete direkt úgy fejezi ki magát, hogy senki se érthesse meg. „Technikai aktivitás"? Ez is miféle bűbájos beszéd? Persze, nem csak ezért haragudott az aszott öregemberre. Ennél sokkal jobban zavarta az, hogy a tűz előtt kuporgó, ezerráncú alak mindenkit túlélt: az elmét megzavaró szövegeivel már Legodaya apját, nagyapját és vélhetően dédapját is elkábította olykor, miközben a múlt kéretlen narrátoraként ugyanaz a lottyadt húsú, aszott lény maradt. A generációk délceg fiai mind eltávoztak időközben, de a zavaros elméjű bolond nem. Legodaya visszafordította a tekintetét a barlang bejáratáról és korholón vágott a másik szavába: - A lényeget mondd! Mi célból vagyunk itt? Miért különbözünk a többi néptől és miért kell nyamvadt eszközöket fabrikálnunk ahhoz, hogy megtehessük azt, amit ők varázslattal? Az öreg úgy zihált, mintha a mondókája megakasztásával a lélegzetét is elvágták volna. - Hát nem figyelsz? ... Erről beszélek. A máguskódról! Amely megnyitja nektek a zsilipeket, ha egyszer ráakadtok a transzporterre és akkor végre uralhatjátok ezt a bolygót! Legodaya eleget hallott. Ismerte az agg meséjét a csodaszóról, amely feltárja a „zsilipet", ha rábukkannak a „transzporterre". Hallotta a szavakat, de nem értette és érezte, hogy már megint bűbájos szavakkal próbálja elzsongítani az elméjét az örökéletű. - Elég! - Odalépett a tűzhöz és a hátára rögzített tokból előrántva elnagyoltan megmunkált markolatú bronzpengéjét, egyetlen suhintással lecsapta a másik fejét, miközben azt sziszegte a fogai közt: - Ezt éld túl, te mocsok varangyhernyó! Pillantásával az elguruló testrészt követve csodálkozott, hogy az öregember testéből nem csapnak elő szikrák, mint a világ többi teremtéséből hasonló helyzetben, de aztán csak megvonta a vállát. Vajon hány társamat varázsolták el a szavaid, remete? Hányan indultak útnak, hogy a világ teremtményeinek rabszolgáiból az uralkodójukká váljunk? Hány embernek kellett meghalni csak azért, mert hitt a mesédnek? De ennek végre vége! Legodaya a lefejezett testre húzta az elrongyolódott takarót, majd rárúgott egy végén zsarátnok fahasábot a tűzből, hogy lángra kapjon. Körbepillantva talált még rongyokat egy kampóra akasztva, azokat is a ráhajigálta az élettelen testre. Legvégén egy furcsa, sosem látott módon varrott gúnya akadt a kezébe. Mintha valami fémes szálakból szőtték volna manókezek. A ruha hajtókája alatt két ujjnyival, egy zöld mezőben fekete betűs felirat díszelgett, amit gyenge betűvetési tudásával épp csak ki tudott silabizálni: Theodor Sanders ezredes - USS-NewHope migrációs hajó Ehh - rántott egyet a ruhadarabon, majd a felélénkülő tűzre hajította -, az ősök és az ő fura neveik! Sejtette, hogy a rongyok tüze kevés lesz elégetni a sovány holttestet, de tudta, hogy a vérhiénák jó dögevőkként befejezik majd az elkezdett munkát. Kihúzta magát és kilépett a dohos barlangból a napnyugta aranyvörös fényével megvilágított sziklakiszögelésre. Úgy érezte, hogy lezárta a múltat és gátat szabhat a további, felesleges kockázatvállalásnak a legenda elpusztításával. Egy pillanatra bevillant neki, hogy a vénember talán más feltörekvő haduraknak is mesélhetett a fajuk történetéről, de a gondolatmenet végéig már nem juthatott el: a szikla mögött eddig lesben álló, mohával benőtt szarupikkelyű óriási féllény mohón lecsapott rá, s zsákmányként megragadva az ügyetlenül kovácsolt, fémlemezekkel vértezett testét, kettétörte a gerincét." A pályázatunkon várjuk minden olyan író fantasy vagy fantasy jellegű novelláját, aki szeretné egy színvonalas antológiában viszontlátni azt. Várjuk a szerzőket, akik készek alámerülni írásaikkal a megosztott történetrészlet fantasztikus helyszínére, kidolgozva a varázslatokkal teli, idegen világ részleteit, lakóinak életét és kalandjait. A történet megírása előtt fontos, hogy a pályázó elolvassa és átgondolja a mellékletként megadott kis történetet, amelyet az alábbi gomb megnyomásával tud megnyitni: Megnézem a történetrészletet... - ...akkor érkeztünk erre a világra. A hírhozóink azt állították, hogy itt békére lelünk, mert ebben a világban nyoma sincs technikai aktivitásnak, de tévedtünk. A férfi éppen ezért gyűlölte a matuzsálemet. Illetve ezért is. Mindig úgy érezte, hogy a barlangjába visszahúzódó remete direkt úgy fejezi ki magát, hogy senki se érthesse meg. „Technikai aktivitás"? Ez is miféle bűbájos beszéd? Persze, nem csak ezért haragudott az aszott öregemberre. Ennél sokkal jobban zavarta az, hogy a tűz előtt kuporgó, ezerráncú alak mindenkit túlélt: az elmét megzavaró szövegeivel már Legodaya apját, nagyapját és vélhetően dédapját is elkábította olykor, miközben a múlt kéretlen narrátoraként ugyanaz a lottyadt húsú, aszott lény maradt. A generációk délceg fiai mind eltávoztak időközben, de a zavaros elméjű bolond nem. Legodaya visszafordította a tekintetét a barlang bejáratáról és korholón vágott a másik szavába: - A lényeget mondd! Mi célból vagyunk itt? Miért különbözünk a többi néptől és miért kell nyamvadt eszközöket fabrikálnunk ahhoz, hogy megtehessük azt, amit ők varázslattal? Az öreg úgy zihált, mintha a mondókája megakasztásával a lélegzetét is elvágták volna. - Hát nem figyelsz? ... Erről beszélek. A máguskódról! Amely megnyitja nektek a zsilipeket, ha egyszer ráakadtok a transzporterre és akkor végre uralhatjátok ezt a bolygót! Legodaya eleget hallott. Ismerte az agg meséjét a csodaszóról, amely feltárja a „zsilipet", ha rábukkannak a „transzporterre". Hallotta a szavakat, de nem értette és érezte, hogy már megint bűbájos szavakkal próbálja elzsongítani az elméjét az örökéletű. - Elég! - Odalépett a tűzhöz és a hátára rögzített tokból előrántva elnagyoltan megmunkált markolatú bronzpengéjét, egyetlen suhintással lecsapta a másik fejét, miközben azt sziszegte a fogai közt: - Ezt éld túl, te mocsok varangyhernyó! Pillantásával az elguruló testrészt követve csodálkozott, hogy az öregember testéből nem csapnak elő szikrák, mint a világ többi teremtéséből hasonló helyzetben, de aztán csak megvonta a vállát. Vajon hány társamat varázsolták el a szavaid, remete? Hányan indultak útnak, hogy a világ teremtményeinek rabszolgáiból az uralkodójukká váljunk? Hány embernek kellett meghalni csak azért, mert hitt a mesédnek? De ennek végre vége! Legodaya a lefejezett testre húzta az elrongyolódott takarót, majd rárúgott egy végén zsarátnok fahasábot a tűzből, hogy lángra kapjon. Körbepillantva talált még rongyokat egy kampóra akasztva, azokat is a ráhajigálta az élettelen testre. Legvégén egy furcsa, sosem látott módon varrott gúnya akadt a kezébe. Mintha valami fémes szálakból szőtték volna manókezek. A ruha hajtókája alatt két ujjnyival, egy zöld mezőben fekete betűs felirat díszelgett, amit gyenge betűvetési tudásával épp csak ki tudott silabizálni: Theodor Sanders ezredes - USS-NewHope migrációs hajó Ehh - rántott egyet a ruhadarabon, majd a felélénkülő tűzre hajította -, az ősök és az ő fura neveik! Sejtette, hogy a rongyok tüze kevés lesz elégetni a sovány holttestet, de tudta, hogy a vérhiénák jó dögevőkként befejezik majd az elkezdett munkát. Kihúzta magát és kilépett a dohos barlangból a napnyugta aranyvörös fényével megvilágított sziklakiszögelésre. Úgy érezte, hogy lezárta a múltat és gátat szabhat a további, felesleges kockázatvállalásnak a legenda elpusztításával. Egy pillanatra bevillant neki, hogy a vénember talán más feltörekvő haduraknak is mesélhetett a fajuk történetéről, de a gondolatmenet végéig már nem juthatott el: a szikla mögött eddig lesben álló, mohával benőtt szarupikkelyű óriási féllény mohón lecsapott rá, s zsákmányként megragadva az ügyetlenül kovácsolt, fémlemezekkel vértezett testét, kettétörte a gerincét. Minden pályázó egyetlen munkájával indulhat, amelyet az ezen oldalon található pályázati felületen keresztül küldhet el kiadónkhoz. E-mail-ben küldött beadványokat NEM fogadunk be. A pályázaton bárki indulhat, aki megfelel a lejjebb kiírt elvárásoknak. A pályázó a velünk való kommunikáció alatt (levelezés, szerződéskötés) a valódi nevét kell használja, ám a kötetbe való bekerülés esetén természetesen használhat írói álnevet. A beküldendő pályaművel szemben támasztott követelmények: Csakis a szerző saját írása lehet. Nagykorúság A pályázat kezdése: 2024.01.21 00:01 A szabályosan feltöltött anyagokat a kiadó munkatársai a műhöz kapcsolódó szerződés beérkezését követően bírálják el. Azok, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek (túl hosszúak stb. - lásd fent) már itt kirostáljuk. Erről folyamatosan tájékoztatjuk az olvasóinkat ezen a felületünkön, a poszt alján. Itt nem nézzük a formai vagy helyesírási hibákat. Aláírt és visszaküldött szerződés nélkül nem olvassuk el a beadványokat! Ez fontos kritérium. A kiadó által legjobbnak ítélt novella kerül a kiadvány legelső helyére, amit véletlenszerű sorrendben követ majd a többi írás, amely bekerült a kötetekbe. Az antológiát csak kellő számú és minőségű beadvány esetén készítjük el. Ennek a mennyiségnek a meglétéről itt is és a közösségi médiában is számot adunk majd. | |
